Elragadott magával a szerelem
Egy értelmes gondolatom sincs mióta belépett az életembe lassan 2 hónapja.folyamatosan zaklat a fejem engem a rózsaszín köd aminek nem tudok ellenállni.
az hiszem az a gond hogy pötyögök lötyögök ,teljeségesen furcsaság vagyok az maga, mégis szeret
magától értetődően úgy ahogy vagyok, Vigyáz rám.Óv engem.
Mindenki a környezetemben azt hajtogatja hogy naiv vagyok.,de nem hiszem hogy így lenne,Ő az egyetlen személy szar kis életem során aki a szivárványom lett , aki mosolyt csal az arcomra ha kedvetlen vagy ha bosszús vagyok,
Ő az egyetlen aki tudja mi játszódik le bennem mikor könnyes szemmel bambulok ki a nagyvilágba ő az aki tudja hogy itt hagynék csapot papot és elmenekülnék , ha tehetném.ha roszra fordulnának a dolgok kimentene a börtönömből ,elbujtatna megvédene akár az ufok elől is ...
Nagyon imádom hogy szeret!Nem tudok betelni vele,reggel kidob az ágyikóból hogy éljem azt az életet amit magamnak választottam,,kitartó mert utánna még egy két puszira csókra visszahúz ,
Nem lehet nem szeretni,a butus vigyorát a csilingelő nevetését és a boldog élettel teli szemeket.
s a butus kis vicceit , a perverz gondolatait , a rossz szokásait a világ felé való különcködési stilusát ,
Azt hiszem hogy megtaláltam a lelkem másik felét amit mindig is hiányoltam.
Pótolhatónak érzed magad?
Mert én nem.