rátaláltam egy oldalra amiről órákat tudnék zengeni:
http://fanfic.hu/merengo/index.php
de most a lelkiállapotomhoz illő
most irt vers jellemzi a napaimat mostanság.
boldog pillanatomban olvastam , ahol szabad voltam és én voltam.
A szakadék szélén.
Boldog órák boldog percek , gyertek
Adjatok kuhűlt lelkemnek értelmet.
Adjatok erőt, s végtelen vigasztalást.
Legalább töletek kapjak kitartást.
Nem kérek mást , csak ami kapható,
Talán magányt, csendet , vigasztalást
egy érintést egy kedves bűvös szót
Csak azt amit minden ember kíván
Az élet roskadózó hídján.
Ennyi kellene hogy át tudjak jutni
a másik partra ,Futni csak futni...
De nincs erőm , nincs támaszom,
Senki aki elkisrne és segitene utamon.
Ha volna . Ó ha volna valaki...
aki átölelve tudna támogatni...
Azt mire szivem , lelkem éhes
szeretve lenni és szeretni.
De tudom hogy rám nem várnak
Sem szép percek , sem vidámak.
Nem vár rám seki , kire lelkem éhezik.
Hisz ő talán nem is létezik már.
Elveszett , mint ahogy elvesztek a remények
Mint a boldogságra tett igéret.
És elveszett a vágyak ,az állmok a minden
mint ahogy elvesztem én is a végtelenben.
