1. bejegyzésem.
"valamikor el kell kezdeni...
most jött el a pillanat."Sokszor elkezdtem , aztán visszatáncikáltam , kilestem , de visszabújtam az odúba , mint valami fióka ki arra vár mikor lessz már akkora hogy kizuhanjon.
Most is lehet hogy igy lessz , mert szerintem egy árva lélek se olvasa ezt , de le is szarom , nem kell közönség , nem kell eltitkolnom magam és ez szabaddá talán még boldoggá is tesz egy bizonyos mértékig , pedig ennek ösztönösen jönnie kéne , megnyilni , beszélgetni aztán barátságoknak születni , de velem nem igy történik. csak besodródnak az életembe , és maradnak , de nem bánom hogy nem tömegekkel vagyok jörülvéve , én csendben halkan (zsivajtól kiabálástol mentesen) ledezek egy hangos forrongó röpkegyors világban.
magamnak csinálom nem másnak. magamnak hogy tudjam.
tudjam azt mit senki más. amit senki más énelöttem az élet értelmét kutatni...
ha betévednél üdvözöllek az oldalamon =)
Az én sorsomról fogok irni és a többiekéröl akik meghatározzák az életemet...
azokról a dolgokról amik fontossak nekem a kapcsolataimról
a kedvenc könyveimröl amik megharározzák a most még nyomoruságos életemet.
