Szerelem

Szeretni egyszerü,
A szerelem felbecsülhetetlen
A szerelem leirhatatlan
Kézzelfoghatatlan.

Szeretni eegyszerü
Viszont szeretni bonyolultabb
Csak a rozsaszin ködbe uszkálni
Mint a halacska.

Szeretve lenni,felemelö dolog
Szeretni az igazit szeretni
Lehet hogy nem tudhatod.

Romantika,rózsa ,füzfa
3kombinácioja
Az élet élhetetlen enélkül
Amit mi emberek a szerelemnek           nevezünk

Nem vagy fura!

Nem vagy fura. Legyél más. Legyél olyan, amilyennek érzed, hogy lenned kell, és ne akarj mások elvárásainak megfelelni. Különc leszel? Na és? Kit érdekel. Egy életed van, és rohadtul tartozol magadnak annyival, hogy a sajátodat építed fel, és nem mások elvárásai szerint pakolgatod a tégláidat.

csak képek ,majd holnap szavak

Mindig van másképp, mert nem mindegy a mindegy!

Választás lehetősége itt rejlik előttünk, csak meg kell ragadnunk, és dönteni.

Illusztrálásaim egyediek saját magam készítette lehetőségek a jövőre , mert nem mindegy a mindegy.

Melyik úton haladsz tovább?

Varró Dániel vers :Félek , elalszom

Lásd meg a szépet , lásd meg az igazat , aztán rájössz hogy eddig nem láttad a fától az erdőt.

Melyik úton haladsz tovább? Mész egyenesen vagy kiprobálsz valami újat és letérsz a megszokott kerékvágás lassú mozdulatlan üteméről? mit választasz , további monoton hétköznapot és hétvégét? vagy egy csavart az életedben amitől jobbnak érzed , élettel telinek magad mert tudod hogy élsz , hogy létezel és hogy nem nyel el a szürke iszapvilág ?!
Fogadd el és változtass .
Légy nyitott!
Fogékony az új dolgokra!
Ne csak a kellemetlenséget lásd meg.
Látod a változást?Nézz fel! 
Máris más lett a világ! (:

Mit látsz ha belenézel?

Nézz fel!

ESZEDBE JUT, HOGY ESZEDBE NE JUSSON

Varró Dániel:

Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson

Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson 

valahogy mégis elfelejteni, 

leírod, aláhúzod, kiragasztod, 

szamárfülecskét hajtogatsz neki, 

kisimítod, odateszed a székre, 

az ágy mellé, hogy szem előtt legyen, 

leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre, 

elalszol, elfelejted, hirtelen

eszedbe jut, felugrasz, zsebre vágod,

a szíved közben összevissza ver,

sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad, 

kihúzod, megtapogatod, de mindjárt 

el is teszed, és ráhúzod a cipzárt - 

mikor megnyugszol, akkor veszted el.

azt hiszem az az igazság,amit eltakar a valóság

Páran nem hittek nekem,
azt hitték csak megjátszom magam
de én nem tudok más lenni,
miért olyan nehéz a válltozás?

Okos enged szamár szenved
ismerem a mondást
de az én életemre ez nem alkamazható.
nem tudok a követelményeknek megfelelni.

Furcsa vagyok,gondolhatják a többiek,
és továbbra is semmibe vesznek.
Várom a napot,mikor rájönnek hogy én is itt vagyok.
várom hogy felém forduljanak
szemükben szánalom akár,de ne közöny üljön.

utálom az életem,mégis megbecsülöm
gecik az ajtó előtt várnak,mikor fekszek ki,
mikor tehetik meg amiben jók.

mert abban nagyon jók.
a lábbal lépni kell,nem másra fordítani,
tiszta kéken előkerülve utána elterülve.

kiírom mert talán jobb lesz
hogy a várat meg tartja a jővőm
akkkor tudom hogy még nem adtam fel
mert kezem épít egy szebb holnapot.

gyermekként se voltam boldog,
időt és energiát nem kímélve zabáltam,
ez az igazság,pokolian fáj,de az.

elkenődőtt sminkel állva a tükör elött
na,ilyen velem nem esett meg.
anyám nem volt ki erre mutatott.

tépek egy mosolyt, szivok egy kis füstőt
a kedvenc mosolygó emblémám se ember
csak egy hasonmás,de nekem annyira tetszik,
azt hiszem az az igazság,amit eltakar a valóság.

alteregómnak üzenem:keress meg,cserélj velem
tedd szebbé az életem-

lélegezve zümmögő bogárral
egy szobában várom az időmet
utánna talán kiteljesedhetek
és végre hajthatom a jővőmeet.

fogadj el igy,kissé bohokásan
néha furcsának tünve
jöjj rá hogy szeretsz
és el ne engedj többet.

"Megtanulni élni, annyit tesz, mint megtanulni szabadnak lenni. És szabadnak lenni annyit tesz, mint elfogadni a dolgokat úgy, ahogy jönnek"

" Deadache"

Hogy kell direkt nem elcseszni valamit?

 Fülhallgatóm csak egy kis szünetet tartott, de visszaállt a régi rendes kerékvágásba és normálisan működik.
Sokáig kétkedve figyeltem magam, nem tudtam mit akarok.Nem akarok folyton folyvást meggondolni magam, le állni , .
Szeretnék egy szokást kiépíteni amit be is akarok tartani, nem is kell más hozzá mint elhatározás , de én visszatáncolok mert csak mert, egyrészt néha előtör a "magamban nem bízom" séma másszor ez olyan mint a függőség csak fordítva, nehéz rászoktatni magam.
Sokáig az se volt bízos(sőt egész nyáron) mit akarok magammal kezdeni,de mára megoldódott egy levél formájában.
Ezentúl többet tudok majd apám közelében tartózkodni , megismerkedek más emberekkel ezáltal kiszélesitem a baráti körömet
.Szeretném ha befogadnának. szeretném nem elcseszni , de azt hogy kell?
Hogy kell direkt nem elcseszni valamit?

nem akarok én én lenni.

    ma nem akarok semminek a részese lenni szeretném ha elfelejtenék hogy létezem szeretném ha a problémáikat másra hárítanák szeretnék egy nap mosolyogva ébredni jókedvűen és kitartani estig, ne vacsora közben jöjjön rám a görcsös nevetés.szeretnék csendet de mégse.
Ha belegondolsz a csend megterhelő.Valaminek a hiányát jelenti.És én imádom a csendet,persze azt szeetjük a legjobban amit nagyon nagyon nehezen lehet megkapni.(talán nekem is sikerülni fog!)
Már töbször irtam hogy hiányzik a pozitív emberem,(ma már) én akarok pozitív lenni nem hagyhatom hogy egy ember legyen helyettem boldog vagy pozitív.
Reményvesztetten is pozitív akarok lenni , de nem nyomásra.Olyan nincs hogy hipp hopp légy boldog.
ez egy életérzés ami össz pozitivitást igényel.azaz legyél boldog ha szeretnél mert minden rajtad múlik mint a nézőpontod is.
Szeretném elérni hogy a szra dolgokban is meglássam a jót hogy a buszon ne csak másfelé vagy épp kifelé nézzek hanem barátságosan beszélgessek.hogy kikisérjem az unokaöcsémet játszani kiborulás nélkül .feltűzött hajal járkálni meg csini ruciba vagy kisminkelni magam ,a változás jó , de a régi dolgaimat a rigojáimat nem akarom lerakni útközbe mert én vagyok.
Nem hagyom hogy megváltoztassanak a körülmények.én én akarok maradni.
Ki venni szabadságot elmenni a partra olvasni zengő darazsakat hápogó kacsákat a könyv következő sorát figyelni. ez a megoldás , egy nap a problémák nélkül és minden kötelezettség nélkül mindenkinek kijárna.még nekem is.
Régen(még most is csak most már nagyon kevésbe)önértékelési problémákkal küszködtem és senki nem húzott ki a nyomorból én meg csak dagonyáztam és hagytam hogy elrepüljön felettem az élet míg én a sárba szikkadok.hagytam magam bántani nem szóltam ha fájt és ezt most nagyon sajnálom,akkor még tudtam volna változtatni.
Nem szeretem ha Verának hívnak mert az a régi magamra emlékeztet aki voltam aki viselt , Ezért mutatkoztam be Veronika-ként legközelebb, de eggy év után megfutamodtam igy bemutatkozáskor a teljes nevemet használtam de felszólaltam hogy van becenevem is és ahogy neveztek úgy ítéltem meg őket.(ez baromság volt).
most már átléptem ezen az életkép-problémámon.
Már mindegy hogy neveznek.
pozitív életképem szemléletében segítenek nekem (pont az akiről  korábban előző írásaimban megemlítve)
Ma elromlott a fülhallgatóm jelentette nekem a csendet a zajszintfelettí türhető mennyiségben ,megalkudnom kell magammal a továbbiakban.                                                                                

Linkin Park

az én lenyugtató zeném baj gond és minden elviselésére vagy épp alvásra , mert remekül lehet rajta aludni :) --sajátos elviselési  módszer őnértékelési problémákkal küszködöknek.-

"Europe's Skies"

Leroskadni a bánat világába- utána újra felemelkedni és előröl kezdeni -

Ady Endre

Sorsunk

Van az életben egy-egy pillanat,

Erősnek hisszük szerfelett magunkat.

Lelkünk repül, száll, magával ragad,

Bús aggodalmak mindhiába húznak.

Csalóka álmok léghajóján

A vihar szépen fellegekbe tüntet,

Míg lenn a földön kárörvendő,

Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.

Van az életben egy-egy pillanat,

Hogy nem várunk már semmit a világtól,

Leroskadunk bánat terhe alatt,

Szívünk mindenkit megátkozva vádol.

Míg porba hullva megsiratjuk,

Mi porba döntött - sok keserü álmunk,

Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,

Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,

Szivünk a vágyak tengerén evez,

Hajónkat szélvész, vihar összetépi,

De egy zord erő küzdelemre készti.

Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,

Nincs egy reményünk, mely valóra válna,

Míg sírba visz az önvád néma átka.

"Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt"