Érzelmeink belőlünk fakadnak , bennünk alkotódnak meg
ahogy a gondolataink.
Szerelmek , csalódás , kinek kell más?
szeretni, viszont szeretni a kihívás!
Gyűlöletbe burkolózva ,
magányra vágyódva tengődtem
szembeszálltam magammal s másokkal
csak hogy nekem jó legyen.
Tengődtem , ledeztem, csak voltam
élni egy pillanatig se gondoltam.
jó volt nekem,a bűvös mondatig
tengődtem egy személyig...
csendben lenni a legnagyobb zajban
ez voltam én
ma már a zene a csend a zaj a háttérszám.
Egy személy és élek,bennem érzelmek viszonzásra lelnek
fáradhatatlanul , megmunkálva,
szépen odalöktem önmagam a világnak.
a személynek aminek megmutattam a féltettemet
a féltett önmagamat blogger formályában.
elveszetten ledeztem az éterben
mára meg fasorba csemetének képzelem magamat újra.
A csend az én világom,és csak az értékeli igazán
aki végigjárta az élet nem napos odalát
a problémákkal teletarkított rosszal teletűzött világát.
Szeretlek ismeretlen idegen , szeretlek te világ
szeretem a virágaid illatát,szeretem az eget kémlelni
a világodat csodálni ,a futkosó kiskrapekokra nagyobb gondot forditani
szeretlek te világ,szeretlek a szoba túlsó oldaláról .
egy modatot mondtál ma , ami nekem hűha de jól esett.
Mosolyogtam magamban ,egy idétlen vigyort képzelj el
a te arcoddal az én szivemben mindőrökké létezel
ha egy mosoly kell vagy egy ölelés ,ha csak annyit kiáltok bujj be !
tudd ott vagyok melleted , figyelem lépted az éjszakában figyelek rád ,
összelapátollak ha kell , akár ujra is élesztelek , de te maradj meg nekem , .
behivlak a védelmi vonal mőgé, egy üveg választ el minket a valós világtol ,
és te mit veszel észre , nem a Fekete falakat hanem a rajzaimat.
Nem tudom mivel érdemeltem ki hogy szerepet kapj az életemben
de szívesen válalok minden kockázatot a való életben ha te megmaradsz nekem.
Simogatva keltesz fel , ahogy senkise csinálja,
rám szólsz ha teszetosza vagyok meg ha lehetetlenűl bolond,
csak csóválod a fejed a hűlyeségeim hallatán
és boldogan mosolyogsz ha hazaálitok 15 könyvel a könyvtárból.
Most ha megkérnéd megigérném neked (akár az univerzum tavoli pontján lévő porhalmaz mikrócsillagját ) bármit ha velem tartasz és soha nem hagysz magamra.közlök egy szomorú hirt : megszerettelek ragaszkodom hozzád és nem engedlek!