Megtanultam egy s mást életem 18 évéből ,
és rájöttem valamire : aki nincs melleted az nem is szeret , aki elhagy az nem is szeretett igazán mert akkor egyszerűen nem tette volna meg.
ilyen a világ.
könnyü ezt mondani
pilanatok elsuhannak melletünk , mint az árnyak és nem figylünk fel rá hogy az a hajó már eluszott amikor rájöttünk mit is lttunk.
Megfogott egy film szomorú lettem , elveszett...
de felnőtt vagyok most már végleg a saját lábamon állok nem tudok visszatáncolni mint eddig.
18
miért olyan különleges?
mitől olyan nagy szám?
nem amiatt kezdek el élni mert 18 vagyok mert az elötte is ment

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése