Megtanultam egy s mást életem 18 évéből ,
és rájöttem valamire : aki nincs melleted az nem is szeret , aki elhagy az nem is szeretett igazán mert akkor egyszerűen nem tette volna meg.
ilyen a világ.
könnyü ezt mondani
pilanatok elsuhannak melletünk , mint az árnyak és nem figylünk fel rá hogy az a hajó már eluszott amikor rájöttünk mit is lttunk.
Megfogott egy film szomorú lettem , elveszett...
de felnőtt vagyok most már végleg a saját lábamon állok nem tudok visszatáncolni mint eddig.
18
miért olyan különleges?
mitől olyan nagy szám?
nem amiatt kezdek el élni mert 18 vagyok mert az elötte is ment
