Kompatibilis a világgal

Futkosnak a hátamon a hangyák, a nap perzseli hófehér börömet,és élvezettel iszom a jégkásámat. Könyv a kezemben de mègis november van. Kiráz a hideg és mègis észreveszem azt
amitől az  eddigiekben sosem csalódtam. Fa boritása néhol már kopottas ,de nem izgat.2 hete találtam rá a nyugalom szigetén lakó magányosan álló barna régi padra.
A feltétel nélküli elfogadás, ez kellett nekem.
Mostmár kompatibilisnak érzem magam a világgal, nemcsak magammal.
Az eddigi életemet túléltem nem boldogan vigyorogtam.
Érzelmileg gátolt voltam , szociálisán fejletlen.
Mert csak az volt ott nekem amit én magam teremtettem oda magamnak és olyan nem volt amit mások adtak volna.
Mert a világ egy kemény hely.
Jelentéktelen maradtam és nem érdekelt,mi lenne a legjobb.
De kimenekitettek a lehetetlen világombol és megmutatták az igazi szeretet lényegét a számomra is értékessé vált dolgok igazi valoját.
Még mindig imádom a könyveket lehetetlenség lenne kinevelni leszoktatni róla... De mégis valami hajt elöre, és nem hagy nyugodni. Mert megyek a nagyobb boldogság felé.