végtelenül egyedül

Felragyog a nap, besüt az ablakon , én mégsem akarom  hogy reggel eljöjjön.
Legyen este, sötét felhöten tiszta és sok ezer csillaggal az égen. Hullócsillagtól is a tàrsàt a szerencsét és a csendet kértem, nem mintha hittem volna benne de jó volt vàgyakozni hogy ez a cirkusz megszünik egyszer, ràjöttem , mit csinàltam  rosszul nem hittem eléggé.

Ràjövünk életünk hibàira , miutàn màr késő miutàn kibontottuk a bobát rejt dobozt, ez is robban de ezt nem lehet hatàstalanitani, csupàn elfedni , eltakarni .
Rájövünk mikor màr késő.
Végtelenül elzàrkozottan éltem , burok mit kinkeservel épitettem az emlékekböl mik taszitanak a kinti vilàgtol
Egyedül magamban vagy egyedül tàrsasàgban, nincs külömbsèg.
Megtanultam koràn hogy a kedesség nem mindig jó lelket takar, nem minden az aminek làtszik.
Legjobban a làtszatbarátaimat utálom nekik teljesen mindeggy milyen szarul is érzed magad , csak ők magukkal foglalkoznak.csak a sajàt céljaikat akrják elérni nem is foglalkoznak azzal aki elösegitette ezt, megtiporjàk mint a szemetet hogy utánna a képedbe köpjenek.
Na épp ilyenkor érzem magam végtelenül egyedül.
Segitőkészség a specialitásom ezzel mindig a földbe lehet tiporni.
Felgyülemlett érzelmeim kieresztésére/amit magamba folytok/ felálok a kébzeletbei podiumomra és minden létezö àrttò személynek szemébe üvöltöm a rút igazságot, amit érdemel de a külsőm nem ezt mutatja ott csak az érzödik ebből a belső folyamatbol mondhatni szitokáradatból hogy lehajtom a fejem , lenézek a padlóra vagy fel az égre vizszintes irànyba bologatni kezdek vagy összeszoritom a kezemet.
Elterelés másik módja amikor kikapcsolni kizàrni akarom a hangokat amik bántják a fülem a zene. A jó erős basszus a fülembe hogy lenyugtassam az idegeimet.amik már igy is vékony huron pendülnek.
Baj? Baj van velem? Baj az hogy nem mindig vàgyom
Emberi társaságra?
Sehogyse gondolatok , panasz listába szedhetném amifály egész sorokat , akàr könyvet is irhatnék de nem teszem mert csak gondolatban állok a podiumomon a valóságban nekem nincs szavam. Hányszor de hányszor leirtam már ezeket a gondalataimat mégis életem fejezeteihez tartozik.mint egy gyémànt aminek a közepén egy bogár meglelhető àtlátszó üvegbura ami megvédi a környezeti hatásoktol a sokktol a sokaságtól.És vannak az agressziv emberek akik jönnek csákánnyal botokkal fegyverekkel amik megsebzik a külső burkot mert tudni akarják mit rejtegetek. De csak magamat, de törnek törnek és én bennem, magamba vonulok még mélyebben még lejjebb. Valóság túl valós. Ezért külső kivetülésként a falamra idézet a parafatáblámra pedig emlékek tàrgyaks szavak.Cape diem, Merde,és a legujjabb Aki nincs veled nem is szeret.Mert ezt érzem legbelül.